Szulfametoxazol bontása ionizáló sugárzás hatására
TDK dolgozat
Környezettudományi TDK
Absztrakt:
A modern társadalmak széles körben használnak fel különböző vegyi anyagokat. A hétköznapok ma már elképzelhetetlenek például üzemanyagok, tisztítószerek, gyógyszerek és növényvédő szerek nélkül. Felhasználásuk nem csak az egyre gyarapodó népesség növekedése miatt növekszik, hanem az egyre nagyobb fogyasztói igények és a megjelenő új piacok ellátása végett is. Mindezek a termékek különböző formában (pl. szennyvíz, füstgáz, szilárd hulladék, stb.) előbb-utóbb kikerülnek a környezetünkbe. Ezért a vegyi anyagokkal és azok bomlástermékeikkel történő direkt érintkezés elkerülhetetlen.
A környezetbe jutó káros anyagok mennyiségét növelik a különféle gyógyszerek és származékaik is. Felhasználásukat követően a hatóanyagok nagy része átalakul és/vagy kiürül a szervezetből, majd a csatornahálózatba kerül. A szennyvízben lévő gyógyszermaradványok ártalmatlanítása nehézkes, teljes mértékű eltávolításuk hagyományos fizikai-biológiai tisztítási eljárásokkal többnyire lehetetlen. A szennyvízkezelés után visszamaradó toxikus anyagok nagy része így kijut a környezetbe, majd bekerülhetnek a táplálkozási láncba és akár az ivóvízbázisokig is eljuthatnak. Az élővilágban és az emberekben kifejtett hosszú távú hatásaik vizsgálata nagyon összetett és időigényes folyamat.
A megfelelő szennyvíztisztítás érdekében a kutatók olyan módszereket fejlesztenek, melyekkel a nehezen bomló molekulákat biológiailag lebontható formára lehet alakítani. Nagyon ígéretesnek tűnnek a nagyhatékonyságú oxidatív eljárásokon (AOP) alapuló technikák, melyek általában a rendkívül reaktív hidroxilgyök előállításán és reakcióin alapulnak. Ilyen eljárások például a Fenton-reakción, az ozonizáción és az ionizáló sugárzáson alapuló technikák. Az eljárások fontos célja, hogy az erősen toxikus molekulák már viszonylag kis átalakítás hatására is kevésbé toxikussá és a biológiai vízkezelésre alkalmassá váljanak.
Munkám során egy antibiotikum, a szulfametoxazol vizes közegben, ionizáló sugárzás hatására történő lebontását követtem nyomon. Minderre a Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontjának Izotópkutató Intézetében nyílott lehetőségem, ahol az ott már régebb óta folyó kutatásokba kapcsolódhattam be.
