Tudomány, tudás – szerep és tevékenység

Abstract

A könyvtárosok szenzorként működnek. Gyűjtik, rendszerezik és trendekké szervezik az információkat. Teszik ezt azért, mert a bölcsesség a jövőbelátás képessége, a jövő pedig a trendekben van megírva, a trendek pedig a szenzorok által rögzített adatokból, információkból állíthatóak fel. De szüksége lesz-e még a világnak a könyvtárosokra – mint szenzorokra –, ha ezt a szerepet a valóságos szenzorok valóságos milliói fogják betölteni, teszi fel a kérdést a szerző, és a választ a könyvekben keresi. Utal a Bibliára, mint egyetemleges útmutatásra, mely alapján az emberközpontú tudomány és a könyvtárosság értelme sem lehet más, mint a boldogság szolgálata. A boldogság átadható. Minden társadalomnak szüksége van boldog emberekre! A könyvtárosság legalapvetőbb küldetése a kulturális és tudományos kincsekben a boldogság megélése és átadása. A mechanikai szenzorok sem megélni, sem átadni nem tudják a boldogságot. Ez az a trend, amely a könyvtárosság jövőjét és szükségességét alátámasztja. A szerző ezt követően Mikszáth Kálmánt, a magyar prózairodalom óriásának egy novelláját idézi, melynek története az emberi tudás és a tudományosság relációját mutatja be. Végezetül a cikk szól a Könyvtári Intézet új cselekvési tervéről, mely a külső partnerek elvárásai alapján fogalmazódott meg. Az Intézet azon tevékenységek végzését preferálja, melyek abban segítik a könyvtárosokat, hogy a könyvtárat „boldogság ház”-ként működtethessék a felhasználók örömére.