A fogyatékosságról való gondolkodás változása az integráló köznevelési intézményekben

Abstract

Kutatásom célja megállapítani, hogy felesleges-e minden beszéd, ha tabukról van szó. Elegendő lehet-e néhány szó is annak érdekében, hogy oldjuk a tabut? Ha a fogyatékosságot büntetésként értelmezzük, mely a tabuként kezelés magyarázata lehet, akkor érthető, ha félve beszélünk róla, hiszen a „veszedelmes töltés”, ami a tabuban rejtezik, maga a fogyaték (szándékos szóhasználat), mint a büntetés jele; így tabuvá válik maga a fogyatékot „jelként viselő” személy is. Freud szerint a tabu „kényszer módjára igyekszik hatni, és minden tudatos indoklást visszautasít6”