A magyar családpolitika és a születésszám alakulásának egyes kiemelt területei demográfiai, szociológiai és állampénzügyi vetületben, nemzetközi kitekintéssel

Abstract

A tanulmány a 2010 utáni magyar családtámogatási rendszer demográfiai, szociológiai összefüggéseit elemzi állampénzügyi dinamikában, nemzetközi kitekintéssel. A dolgozat kiindulópontja, hogy a 2007–2008-asválságot követő nemzetgazdasági konszolidáció kezdetben a háztartások pénzügyi helyzetére, áttételesen a gyermeknevelés gazdasági alapjainak javítására, majd a gazdasági növekedés tartóssá válása után egy széles körű család- és otthonteremtési támogatási rendszer intézményesítésében öltött testet. A tanulmány áttekinti a nemzetközi térben keletkezett, állami támogatások és születésszám összefüggése tárgyában végzett kutatásokat, és a magyar példán keresztül (is) igazolja, hogy a hazai otthonteremtési és más vetületű állampénzügyi juttatások körének kiszélesítése a termékenységi, születésszámbeli viszonyok népességfenntartó szintjét még nem váltja ki, vagyis a gyermekvállalás állami költségvetési eszközökkel történő támogatása (CSOK, adókedvezmények, gyermeknevelés feltételeinek állami koordinációja) a születésszám lényeges javulásához csak szükséges, de nem elégséges előfeltétel. A termékenységi mutatók elvárt változási irányának hátterében vélelmezett lakáspolitikai, támogatáspolitikai és megélhetési-lakhatási viszonyok állami eszközökkel történő javítása a gyermekvállalásban nem elsődlegesek, nem kizárólagosak. A szerzők a regnáló családpolitikai rendszer működésének, metodikájának mélyebb vetületű tudományos és széles körű empirikus felmérésekre alapuló vizsgálatát javasolják, annak hangsúlyozása mellett, hogy a CSOK három éve történt bevezetése a kedvezőtlen születésszám alakulásban elmozdulást ugyan kiváltott, de a gyermekvállalás emberi, értékrendbeli, humánus szempontjainak változása, a családcentrikusság erősödése lesznek az igazán hathatós alapjai a gyermekvállalásnak.

The study analyses the demographic and sociological context of the Hungarian family subsidising regime in respect of its public policy dynamics, with international perspectives. The initial state of the paper reflects that the economic consolidation following the 2007– 2008 crisis has been envisioning the financial stabilisation of the households, and indirectly, the improvement of the economic conditions of child raising. Following the steadying of the growth in the economy, it has been conceptualising in a broad, institutionalised family and home subsidising system. The study reviews the international publications about the context of governmental subsidies and birth rates and proves that widening the scope of the Hungarian home subsidising and other public finance tools does not have an end result of the necessary rate of reproduction and fertility. In other words, the governmental subsidies for child raising (e.g. family housing supports, tax allowances, and state coordination of the child raising benefits) represent a necessary but not sufficient precondition to the improvement of birth rate statistics. The housing-subsidising policies and the state benefits for living do not primarily or exclusively influence the fertility rates in their supposed manner. The authors recommend an extended scientific and broader-scope empirical survey-based research of the operation and methodology of the current family policy regime. Conversely, they emphasise that the commencement of the family housing supports three years ago has initiated a shift in the unfavourable birth rates, however, only the human, moral and ethical aspects of childbearing and the reinforcement of the family-centred behaviour can form a solid basis of childbearing.