Értekezésem három határhasznosítási forma ökológiai antropológiai szemléletű kutatási eredményét ismerteti. A kutatás során kettős cél motivált. Egyrészt a természeti környezet határhasznosításra gyakorolt hatásait, másrészt a határhasznosítási formák környezetátalakító gyakorlatát kívántam bemutatni. Ennek okán azokat az ökológiai tényezőket vontam vizsgálat alá – így főként a felszínt, a talajt, a vízrajzot, a növénytakarót és az állatvilágot –, melyek hatással voltak a határhasznosításra. E tényezők nagyban hozzájárultak annak megértéséhez, hogy bizonyos gazdasági tevékenységek miért jelentek meg, mások pedig miért tűntek el a történelem adott pillanatában. A sárréti puszták hasznosítása, az észak-bihari homokdombok szőlővel való betelepítése és a dél-nyírségi erdők tanyásodása ugyanakkor a természeti környezet átalakítását is eredményezte és további, a helyi közösség kultúráját érintő változásokat generált. A disszertáció első része a konyári közösség által művelt Fejértói-puszta hasznosítását ismerteti. Kutatásom alapján megállapítható, hogy a konyáriakat az árvízkárok késztették a puszta bérbevételére. Ugyanakkor kijelenthető, hogy a puszta hasznosítása nem az árvízmentesítés, hanem a pusztatulajdonosok gazdasági magatartásának változása miatt szűnt meg. A földesúri nagybirtok terjeszkedése ugyanis visszaszorította a konyáriak állattartó tevékenységét. Az ártéri környezet különösen kedvezett a nagyállattartás számára, de ezt a lehetőséget a környező közösségek közül csak a hajdú múlttal rendelkező konyáriak használták ki. Ez is mutatja, hogy a pusztahasznosítás módja nemcsak a környezet ökológiai adottságaitól függött, de a közösség kultúrájától is. A pusztahasznosítás környezetátalakító hatásait vizsgálva fedeztem fel egy speciális határhasznosítási formát, a sziksógyűjtést. Analógiás megközelítéssel feltételezhető, hogy e tevékenységnek talajjavító hatása is volt. A puszta birtokosai a 19. század elején majorokat létesítettek a puszta területén. Ezekben több száz főt alkalmaztak. Mivel a puszta közigazgatásilag Hosszúpályihoz került, ezért az agrármunkások Hosszúpályi népességét növelték. A munkások faluba telepítésével jelentősen megnőtt Hosszúpályi belterülete. A majorsági határhasznosítás tehát demográfiai növekedést és a településszerkezet változását eredményezte. Az értekezés második része az észak-bihari szőlő- és borkultúráról szól. Az általam vizsgált ökológiai tényezők alátámasztották a felismerést, hogy Észak-Bihar szőlőskertjei egységesen a nyírségi futóhomok-vidékre, erdei irtásokra települtek. Kiterjedésük a filoxéravész idejére esik. A vész idején ugyanis felértékelődött a filoxérára immunis homoktalaj és kiterjedt a homoki szőlőtermesztés. A fellendülésnek a 20. század második felében lezajló társadalmi-gazdasági változások vetettek véget. Mára csaknem teljesen felszámolódtak a szőlőskertek, homoki területükön újabban erdők jönnek létre. Nem véletlenül, hisz a talajadottságok az erdők telepítésének is kedveznek. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a természeti adottságok koránt sem determinálják a hasznosítás formáját. Az sokkalta inkább függ a hasznosító közösség érdekeitől, gazdasági stratégiáitól. Ennek megfelelően azonos ökológiai feltételek között is koronként eltérhet a hasznosítás formája. Disszertációm harmadik részében Létavértes homokvidéken húzódó tanyavilágát vizsgáltam. A 18. században ennek területén is erdő és legelő húzódott. Ezeket kezdetben a földbirtokosok és paraszti közösségek közösen használták, majd az úrbérrendezéskor uradalmi kezelésbe kerültek. A birtokosok eladósodása után területüket felparcellázták és kiértékesítették. Az új tulajdonosok feltörték a határrészt, majd farmtanyákat hoztak létre. Az egyre intenzívebb határhasznosítás következtében jelentős erdőterület semmisült meg. A vegetáció változása homokmozgásokat eredményezett, ami tovább nehezítette a rosszminőségű talaj művelését. A gazdaság szocialista átszervezése után beszűkült a tanyai határhasznosítás és elkezdődött a tanyai lakosság elvándorlása. A rendszerváltás után a farmtanyák helyén erdőgazdaságok szerveződtek, jelenleg is intenzív erdőtelepítés folyik. Mindebből adódóan levonhatjuk a következtetést, miszerint az észak-bihari homokvidéken a farmtanyás gazdálkodás jelentős környezetátalakító tevékenység volt, és bár nagyszámú közösségnek biztosított megélhetési keretet, a térség ökológiai egyensúlyának egyáltalán nem kedvezett. Ez az egyensúly a tanyavilág megszűnésével és az erdőgazdaságok létrejöttével állt helyre. A kutatásom során vizsgált mikro- és makrogazdasági jelenségek az Észak-Bihar ökológiai rendszerében érvényesek. E rendszerben kapcsolódik össze a természet működése, az erről összegyűjtött természetismereti tudásanyag, és az erre épülő természethasznosítási stratégia. Ez a rendszer csak holisztikus megközelítéssel, interdiszciplináris keretek között kutatható és nem érthető meg a történeti háttér és a táji környezet ismerete nélkül. Ezeket is bemutatva, értekezésemmel arra hívtam fel a figyelmet, hogy az ökológiai tényezők bár korlátokat szabnak és lehetőséget kínálnak, de a hasznosítás rendjét végül is a kultúrába kódolt és érdekek által vezérelt emberi döntés határozza meg. My PhD. dissertation describes the achievements of a research with an ecological anthropological approach on three ways of utilizing the fields. In the course of research I was motivated by a double purpose. On the one hand I intended to present the effect of environment on the ways of utilizing the fields on the other hand the practice of environmental transformation of this. I examined the ecological elements that shaped the utilization of the fields, mainly the surface, the soil, the hydrography, the flora and the fauna. These factors considerably contributed to understand why some economic activities appear and disappear at a given moment in history. The development of the deserts in the Sárrét region, planting the sand hills with grapevines in the northern Bihar region and the formation of farmsteads in the forests of the southern part of the Nyírség region also effected the transformation of the environment and resulted in changes in the culture of the local community. The first part of my dissertation presents the utilization of Fejértói-puszta (desert) cultivated by the community of Konyár. On the basis of my research it can be ascertained that the villagers of Konyár were induced by the flood damages to take the puszta on lease. On the other hand it can be declared that the using of the puszta came to an end not because of the flood prevention but the changing economical attitude of the owners of the puszta. The expansion of the landlords' estates repressed the animal husbandry of the inhabitants of Konyár. The flood area was cut out for raising big animals, but only the Konyarians of Hajduk origin took advantage of this opportunity from the surrounding communities. This also shows that the way of using the puszta depended not only on the ecological conditions of the environment but on the culture of the community too. During the examination of the ways of the puszta development I discovered a special form of using the fields, the collection of natron. With argument by analogy it is presumable that this work also had a soil-improvement result. In the beginning of the 19th century the owners established granges on the puszta. There were hundreds employed in these granges. Since the puszta became a part of the administration of Hosszúpályi, the agricultural workers increased the population of this village. The inner village of Hosszúpályi expanded significantly with the settling of workers. Thus the grange economy resulted in demographic rise and changes in the structure of the settlement. The second part of the dissertation deal with the grapevine and wine culture in northern Bihar region. The ecological factors which I have examined supported the recognition that the vineyards of northern Bihar region settled on the shifting sands and deforestation area. They expanded in the time of grape-louse. At that time the philoxera resistant sandy soil became more valuable and extended the viniculture on sand. This upswing was ended by the social and economical changes in the second half of the 20th century. For today the vineyards are almost completely liquidated, There are forests on their previous ground established in recent times. It is not accidental as the quality of the soil is favourable to afforestation, too. All these point out that the natural endownments by no means determine the method of utilizing it. It depends much rather on the interest and economical strategies of the user community. Accordingly the way of utilizing can be different from period to period on identical ecological conditions. In the third part of my dissertation I examined the farmsteads in sandy areas of Létavértes. There were forests and pasture in this region in the 18th century. In the beginnings they were used by landlords and peasant community in common, then in the time of state regulation of socage they were taken in hand of estates. After the indebtedness of the owners their lands were parceled out and sold. The new owners broke these fields and established farmsteads. In consequence of more and more intensive use of the fields a considerable part of woodland was destroyed. The change of vegetation resulted the motion of sand which made the cultivation of poor-quality soil more difficult. After the socialist reorganization of the economy, the possibilities of using the fields by the farmsteads had been narrowed down and the population of these has started to migrate. After the democratic transformation the farmsteads were replaced by forestries and nowadays there is also afforestation in progress. So we can come to the conclusion that the way of farming in the sandy areas of northern Bihar region was an important work shaping the environment and was not favourable to the ecological balance of this region at all, although it ensured that a large community had enough to live on. This balance was restored by the ending of the farmsteads and the establishing of forestries. The micro- and macroeconomical phenomena examined in the course of my research are valid in the ecological system of northern Bihar region. In this system are closely linked the function of nature, the collected knowledge on the nature, and the strategy of utilizing the environment based on this are closely linked. This system can be exemined only with a holistic methodology and within interdisciplinar frames and it is not understandable without the knowledge of historical and environmental background. By presenting these as well, I wished to point out that the ecological factors can limit and offer possibilities but the human decision making coded in culture and guided by interests specifies the order of utilizing the environment.