Összefoglalás Az oxidatív stressz szerepe számos betegségben jól ismert. Az általa okozott DNS károsodás által indukált útvonalak egyike a PARP aktivációs útvonal. A PARP fiziológás szerepéről szerzett tapasztalatok alapján lehetővé vált a PARP által szabályozott folyamatok befolyásolásának klinikai alkalmazása. A PARP gátló gyógyszerek jelenleg az onkológiai terápiás repertoár részét képezik többféle tumor esetében. Munkánk során a melanomák, azon belűl is a bőr melanoma illetve a leggyakoribb primer felnőttkori malignus szemdaganat, az uveális melanoma esetén vizsgáltuk a tumorok PAR expresszióját. A sejtek PAR tartalma a PARP-1 expressziónál is jobban tükrözi a szövetek PAR metabolizmusát. A bőrmelanómák esetében a PAR tartalom egyenes összefüggését találtuk a klinikai stádium súlyosságával, ami főként a nőknél volt kifejezett. Kifejezett PAR festődést találtunk uveális melanomáknál az erek mentén, mely összefüggésben állhat a daganat vaszkuláris rendszerének progresszív képződésével. Mindezek alapján feltételezhető, hogy előrehaladott melanomák esetén a PARP gátló kezelés ezen onkológiai betegcsoportban is szerepet kaphat. Az oxidatív stressz hatására kialakuló redox egyensúlyzavar szerepet játszik a diabétesz eredetű retinopátia kialakításában. Ennek az átrendeződésenek a biomarkerei nemcsak a vérből, hanem a szem belsejéből vett üvegtesti mintából is kimutatható, ami jelzi a lokálisan zajló oxidatív folyamatok szerepét a retionpátia kialakításában. A PDR eredetű mintában szignifikánsan emelkedett mind a fehérje oxidációra utaló protein karbonil, mind a glikálási termékek szintje. Az oxidatív károsodás mellett vizsgáltuk az antioxidáns védelmet is. Ezt az egyik antioxidáns, a glutation szintjének mérésével végeztük, s ezt vizsgálatunkban szintén emelkedettnek mértük, amit a védelmi rendszer adaptív válaszának tekintettünk. Az oxidatív stressz szerepének tisztázása a diabétesz szövődményeiben lehetőséget teremthet ezen folyamatokat megcélzó gyógyszeres kezelések kidolgozásában.Summary The role of oxidative stress is well established in many diseases. One of the pathways induced by oxidative stress causes DNA damage and activation of PARP1. Results of experimental PARP research paved the way for clinical applications of PARP inhibitors which are currently part of the oncological therapeutic repertoire for several tumors. In our study, tumor PAR expression was investigated in melanomas, including skin melanoma and in the most common primary adult malignant ocular tumor, uveal melanoma. PAR level of cells reflects the PAR metabolism of the tissues more accurately, than PARP expression. In case of skin melanomas we found direct correlation of PAR level with the severity of the clinical stage. A pronounced PAR staining was found in uveal melanoma along the vessels, which may be related to the progressive formation of the tumor's vascular system. Redox imbalance due to oxidative stress plays a role in the development of diabetic retinopathy. Biomarkers of this imbalance can be detected not only from the blood, but also from the vitreous sample, from the inside of the eye, indicating the role of locally occurring oxidative processes in the development of retinopathy. In the PDR-derived samples, both protein carbonyl and glycated product levels were significantly increased. In addition to oxidative damage, antioxidant protection was also investigated. This was done by measuring one levels of the key antioxidant glutathione, which we found to be elevated as an adaptive response of the defense system. Clarifying the role of oxidative stress in diabetic complications can provide an opportunity to develop drugs targeted at these processes.