A kollektív szerződések a mai magyar és európai kollektív munkajog nélkülözhetetlen részét képezik, egyben országonként jelentősen eltérő és szerteágazó munkaügyi kapcsolatok, illetőleg érdekegyeztetési modellek sajátos képződményei. A kollektív szerződés magánjogi jogintézményként történő minősítése egy másfél évszázadra visszatekintő tudományos vita középpontjában áll, egyúttal több olyan anomáliát rejt magában, amely igényli a kérdés terjedelmesebb elemzését. E körben kiemelendő az azzal összefüggő kérdés, hogy a kollektív szerződés kettős természetéből adódóan jogügyleti és jogszabályi jellegzetességeket is mutat, és amely a kollektív szerződés szerződéses jellegét ad absurdum kétségessé, de legalábbis sajátossá teszi. A kollektív szerződés tartalma megköveteli a bővebb dogmatikai elemzést is, ugyanis – többek között – a megállapodásban nem részes munkavállalók munkaviszonyát is alakítja, amely nem jellemző a polgári jogi szerződésekre. Bővebb vizsgálatot érdemel az is, hogy a hatályos magyar jogi szabályozásban a munkajogi és a polgári jogi megállapodások között egy vékony határvonal húzódik. Példának okán az Mt. a polgári joghoz képest önálló érvényességtant állít fel, korlátozza a megtámadási jogkör gyakorlására jogosultak személyét a Ptk.-hoz képest, és ami a legfontosabb: az érvényességi jogkövetkezmények is eltérőek, a szerződésszegésre és kártérítésre irányadó szabályokról nem is beszélve. Míg a munkajogi és polgári jogi megállapodások megkülönböztetésének indoka az individuális munkajogi megállapodások tekintetében értelmet nyerhet, addig a kollektív megállapodások kapcsán ez nehézkes, egyúttal vizsgálandó, hogy a polgári jogtól eltérő munkajogi szabályok alkalmazása indokolható-e, és nem szolgál-e inkább – a téma szempontjából releváns – anomáliák forrásaként. E kérdések vizsgálatára tesz kísérletet a dolgozat. Collective agreements are an indispensable part of today's Hungarian and European collective labor law, and they also constitute specific formations of labor relations and interest reconciliation models that differ significantly from country to country. The private law nature of a collective agreement has been the subject of an academic debate for one and a half century and involved several anomalies that require a more extensive analysis of the issue. In this context, the it should be emphasized that due to the dualistic nature of the collective agreement, it shows the characteristics of a contract and a statutory law, that makes the contractual nature of the collective agreement ad absurdum doubtful, or at least, specific. The content of the collective agreement also requires a more detailed dogmatic analysis, as it, among other things, shapes the employment relationship of employees who are not party to the agreement, that is not at all typical of any civil law contracts. It is also worth examining further that in the current Hungarian legal regulation there is a thin line between labor law and civil law agreements. By way of example, the Labor Code establishes an independent doctrine of validity compared to civil law, restricts the person entitled to exercise the right of appeal compared to the Civil Code, and most importantly: the legal consequences of validity are different, not to mention the rules governing the breach of contract and compensation. While the reason for distinguishing between employment and civil law agreements may make sense concerning individual employment law agreements, in the case of collective agreements it is hard to be supported. It shall also be examined whether the application of labor law rules other than civil law is justified as far as the collective agreements are concerned, and whether it serve as another source of anomalies. The dissertation attempts to examine these issues.