"...végül szeretnénk leszögezni, hogy mindaz, ami a Filmben a passzió és az állathecc gyűjtőfogalma alá soroltatott, mindaz, ami irgalmatlanul és kíméletlenül fölmutattatik - éppen a Film etikája: beleértve a pasziánsz-elvet; olyan etika, mely nélkül ez a könyv sem lehetne a magyar prózában ritka remekművek egyike. A formálásnak mint bűnözésnek és mint rehabilitációnak a kinyilvánítása - ez a gesztus a művészet megmaradt jelenkori felelősségének kemény példázatává avatja. A jövőben. (...) Baljósan surrogó csöndje egyre súlyosabb és mélyebb lesz, minden hangos beszédnél intőbb." (Balassa Péter, 1980)