Doktori értekezésem célkitűzése az európai cigány kultúra filiációiból kiválasztott spanyol és Kárpát-medencei oláh cigány közösségek tradicionális népmeséiben megjelenő etnológiai és szociokulturális jelenségek elemzése. Az egykori közös eredet képzetéből kiindulva azt vizsgálom, hogy a komparatisztika révén milyen párhuzamok, illetve eltérések figyelhetőek meg a világ értelmezése, a kulturális mintázatok, az erkölcsi-kánon vagy a társadalmi normarendszer kérdésében. A mesemondás eredeti funkcióját figyelembe véve kijelenthető, hogy a mesemondók a különböző élettörténeteket és sorslehetőségeket elbeszélő narratívumokon keresztül többek között a hallgatóság számára értelmezhetővé tették a hétköznapi életvalóságot és a körülöttük lévő társadalmi-szociokulturális berendezkedést, ennek érdekében kontextualizálták, aktualizálták és adaptálták az évszázados szóbeli hagyományból kiválasztott történeteket az adott lokális társadalom földrajzi-környezeti hátteréhez, valamint társadalmi viszonyrendszeréhez. Ennélfogva, a szövegek alapos olvasása és interpretációja révén módunkban áll az adott közösség társadalmi világához közelebb kerülni, rekonstruálni és megérteni. Ebben az értelmezői gyakorlatban egyfelől a szöveghermeneuta pozícióját veszem fel, amely lehetővé teszi a narratívumokban elrejtett jelentésrétegek felfejtését, másfelől a cigány közösségekről szóló etnográfiai, kulturális antropológiai, szociológiai és történelmi szekunder forrásokat olvasom rá a népmesékre, melyből a társadalmi jelenségekre vonatkozó egyezések vagy differenciák mértéke mutatható ki. A disszertáció három nagy tematikus egységből áll, mely a társadalmi berendezkedés és normarendszer kulcsfontosságú kérdéseinek feleltethető meg. Az értekezés egyfelől az egyéni színtéren megmutatkozó női és férfi szerepelvárásokat, az életszakaszokhoz kapcsolódó gazdasági feladatköröket, elvárt viselkedési formákat és a közösségben elfogadott etikai-erkölcsi normarendet veszi górcső alá. Másfelől vizsgálom az egyéni színtértől elválaszthatatlan családi viszonyrendszer meghatározó szegmenseit – a családon belüli munkamegosztás, szolidaritás, krízishelyzetek vagy incesztus tabu –, hiszen a család az a társadalmi egység, amelyben az egyén elsődleges szocializációja végbemegy, valamint a nemi szerepekhez kötődő tilalmak és elvárások működésbe lépnek. A tradicionális népmesére vonatkoztatva, a szövegek alapos olvasása folytán egyértelművé válik, hogy a családon belüli interperszonális viszonyok jellege alapvetően meghatározza a hős sorsát, olykor az egzisztenciakarakterében nyomon követhető változást. Harmadrészt behatóan foglalkozom az idegenség kérdéskörével, ahol a hős részéről átélt idegenség-tapasztalat és a narratívumokban megjelenő különféle idegenség-alakzatok interpretálása nyomán értelmet nyer az „én” és a te”, a „saját” és a „Másik” dichotómiája, mely végső soron közelebb visz ahhoz, hogy megértsük a közösségek önértelmezési gyakorlatát. Az értekezés számos hazai és nemzetközi folklorista kutatási eredményei nyomán elindulva arra tesz kísérletet, hogy egy unikálisnak nevezhető összehasonlító vizsgálatot elvégezzen, melynek eredményei elősegíthetik a cigány népmesekutatáson belüli új kutatási irányvonalak elterjedését, illetve módszertani és diszciplináris értelemben egyaránt termékenyítőnek bizonyulhatnak a folklorisztika tudományos diskurzusára. / The dissertation aims to analyze several ethnological and sociocultural features reflected in traditional folk tales collected from Gypsy communities settled down in Spain and the Carpathian Basin. Starting from the idea of a common historical origin of these Gypsy communities, I examine the parallels and differences between their interpretation of the world, cultural patterns, moral canon, or the system of social norms as folk narratives display them. Let us consider one of the storytelling functions: the tale-tellers, through their narratives about different life stories, made everyday reality and the surrounding socio-cultural world interpretable for the audience. To achieve that, they contextualized, updated, and adapted the stories selected from the folk narrative tradition to the geographical-environmental background of the local society and its social relations system. Therefore, through a close reading and interpretation of the texts, we can reconstruct and understand the community’s social world. In this interpretive practice, on the one hand, I take the position of the textual hermeneut, which allows unraveling the layers of meaning hidden in narratives. On the other hand, I set ethnographic, cultural anthropological, sociological, and historical secondary sources against the Gypsy folk tales to exhibit the similarities or differences in social phenomena. The dissertation consists of three central thematic units, which answer some of the social system’s fundamental questions. At first, I examine the role of women and men at the individual level, the economic responsibilities related to different life stages, the expected forms of behaviour, and the ethical-moral norms accepted by the community. Secondly, the paper analyzes some essential segments of the family relationship system inseparable from the previous individual scene, such as labor division within the family, solidarity, crisis situations, or the incest taboo. Family is the social unit in which the individual’s primary socialization occurs; therefore, prohibitions and expectations related to gender roles come firstly into play in this scene. Concerning the traditional folk tales, a close reading of the texts clarifies that the nature of interpersonal relationships within the family fundamentally determines the fate of the hero/heroine, sometimes a traceable change in his/her character. Thirdly, the thesis sheds light on the topic of ‘Otherness’: interpreting the encounter of the hero/heroine with a strange/unknown figure and the various ‘Other’-shapes in the narratives, the dichotomy of “I” and “you”, “me” and “the Other” makes perfect sense. This question ultimately brings us closer to a better understanding of the self-interpretation practices of the communities. Taking some Hungarian and international folklorists’ researches as a starting point, I attempt to carry out a unique comparative analysis, the results of which can promote the spread of new research directions in the study of Gypsy folk tales as well as prove inventive to the scientific discourse of folklore in both methodological and disciplinary terms.