A 19. század végén elindult egy folyamat a zenei életben, amely jelentős változásokat eredményezett. A késő romantika világa egyfajta kiábrándultsághoz vezetett, ezért a zenei érdeklődés a kortárs zenéről egyre inkább a régebbi korok zenéje felé, ezeken belül is elsősorban a barokk zene felé fordult. Már korábban, a 19. század előtt is volt rá példa, hogy az adott kor zenészei korábbi zeneszerzők műveit mutatták be, de a 19. század végére tehető a folyamat kiteljesedése.