Két hazai orchidea fajt, a kétlevelű sarkvirágot (Platanthera bifolia) és a széleslevelű ujjaskosbort (Dactylorhiza majalis) két éven keresztül (2010 és 2011) vizsgáltam a szaporodási sikerük és az azt befolyásoló tényezők tekintetében. Mivel a hazai orchideák mind védettek és több közülük veszélyeztetett növény, reprodukciós sajátosságaiknak pontos ismerete természetvédelmi szempontból is fontos. A két faj összesen három populációját vizsgáltam a Bükk-hegységben. A két évből származó adatok alapján azt állapítottam meg, hogy a két faj átlagos termésképzési aránya között nincs szignifikáns különbség. Ez nem egyezik azzal a korábbi megállapítással, hogy a deceptív fajok termésképzési aránya átlagosan szignifikánsan alacsonyabb, mint a nektártermelőké, mivel egy nektártermelő és egy deceptív fajról van szó. A termésenkénti magszámok tekintetében viszont szignifikáns különbséget találtam a D. majalis javára, illetve ugyanennél a fajnál a két évre jellemző termésenkénti magszámok között is jelentős különbség volt. A jóval alacsonyabb 2011-es magszámokat valószínűleg a csapadékszegény időjárással magyarázhatjuk. A hajtásonkénti magszámok mindkét fajnál a százezres nagyságrend körül mozogtak, és a két év között nem volt szignifikáns különbség. A termésképzési arányt lehetségesen befolyásoló tényezők közül az állomány sűrűségét, a virágzat hosszát és a virágzó hajtás magasságát vizsgáltam. Eredményeim szerint a D. majalis esetében a környező állomány sűrűsége és a virágzat hossza is pozitívan befolyásolja a termésképzési arányt. A p. bifolia-nál különbség van a termésképződés valószínűségében és a termésenkénti magszámban is a virágzatban való elhelyezkedés szerint: az alsó virágok nagyobb valószínűséggel fejlősnek terméssé és több mag is képződik bennük, mint a felsőkben. Ez a tendencia megegyezik azzal a korábbi felvetéssel, hogy az alsó virágok inkább női, míg a felsők inkább hím funkciójúak. Mindkét faj terméseiben szignifikánsan kevesebb mag képződött akkor, ha az adott virágzatban sok termést poroztam be kézzel, mint akkor, ha sok virágot poroztam be, azaz kevesebb mag fejlődött egy termésben ha a növénynek a forrásait többfelé kellett szétosztania. Ebből arra következtethetünk, hogy fennáll a forráslimitáció jelensége. Az orchideákat általánosságban pollenlimitáltnak tartják, de úgy tűnik, hogy ennél a két fajnál nem csak a megporzás sikeressége limitálja a reprodukciós sikert.