Az UNESCO tevékenységi köréből a kultúra területén elért törekvéseit emelném ki. A mindennapjaink során gyakran beszélünk a kultúráról, de ritkán gondolunk bele, mi minden tartozik ebbe a fogalmi körbe, miért hivatkoznak sokszínűségére. A kultúra igen tágan értendő: a szokások, a hagyományok, a tárgyi, szellemi, erkölcsi értékek és képességek, a magatartásformák, az attitűdök, viselkedésmódok, sőt általában is az információk őrzése, rögzítése és továbbadása, egyúttal folyamatos újrateremtése, akár radikális megújítása is. Nemcsak a művészet, a tudomány, az iskolai és a hétköznapi tudás, a média közvetítette reális, virtuális és szimbolikus világ tartozik a körébe, hanem az emberi, a társadalmi létezés szinte minden szegmense. Az egyének, a családok, a települések, a régiók, az egész nemzet számára is egyre fontosabbá válik a „közkultúra”. Úgy gondolom, ez a terület a legszerteágazóbb, hiszen magában fogalja a művészeti és tudományos alkotások megőrzését és védelmét, valamint minőségi értékeit, avagy hiányait adja életünknek. Elsődleges célom átfogó összegzést nyújtani erről a területről az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének két egyezménye,- Az emberiség kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezmény, valamint A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezmény, - ismertetésével. A szervezet célkitűzéseit és feladatait nemzetközi megállapodások és ajánlások elfogadásával kívánja előmozdítani. Ezeket röviden, legfőbb jellemvonásaikat kiemelve mutatom be. Az UNESCO jogi eszköztára a kötelező multilaterális egyezményeken túl a nem kötelező nyilatkozatokat és ajánlásokat is magában foglalja. A munkám további részében- a fent említett két egyezmény ismertetésén túl,- bemutatom Magyarország részvételét a kulturális célkitűzések megvalósításában, illetve az egyezmények hazai végrehajtását. Megvizsgálom, miként veszünk részt a célkitűzések és feladatok ellátásában, milyen egyezményeket ratifikáltunk és hogyan teljesítjük a vállalt kötelezettségeket.