A cselekvőképesség szabályozásának új irányai

Abstract

Végigtekintve a cselekvőképesség szabályozásának történetén és az értelmi vagy pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek társadalomban betöltött helyének, egyidejűleg jognyilatkozat-tételi képességének egyre változó megítélésén, szinte tapintható a szabályozás oltalmi jellege és az önrendelkezés iránti igény – mint nemzetközi szinten is megjelenő követelmény – között húzódó feszültség. Miután a cselekvőképesség – az, hogy valaki a saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat – valamennyi személyes és vagyoni jellegű jognyilatkozat érvényességének az alapja, annak korlátozása vagy kizárása az egyén életviszonyainak alakulására, alakítására nézve alapvető jelentőséggel bír. Az elemzés célja annak bemutatása, hogy a fogyatékossággal élő nagykorú személyekkel kapcsolatos társadalmi attitűdök, valamint a nemzetközi eszmei irányzatok és jogfejlődés miként befolyásolják a hazai szabályozást, továbbá, hogy az állam által vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek a jogalkotó közvetítésével elérhetik-e a gyakorlati jogalkalmazás szintjét.