Más esetekben azonban veszélyeztetett gyerekek, illetve családok kifejezett nyugtalanságot váltanak ki. A szociális jóléti rendszerben és a közszolgálati rendszer más tagjaiban nagyon gyakran merülnek fel aggodalmak a gyermek jóllétével, a szülői képességekkel, a mindennapi élet minőségével és stabilitásával, valamint a gyerek, a szülők, és a tágabb társas környezetben élő fontos személyek közötti interakciókkal kapcsolatban. Ezek az esetek sokszor kétségeket vetnek fel a szakemberekben azzal kapcsolatban, hogy a terápia, illetve a társadalmi beavatkozás egyéb formái elegendő segítséget nyújtanak-e ahhoz, hogy a családban a helyzet javuljon, vagy inkább társadalmi kontrollt kellene alkalmazni a gyerek érdekében. Az ilyen típusú esetekben fontos szerepet kap a szupervizor. Ezek az esetek kihívást jelentenek gondolkodása, készségei, személyes stílusa vonatkozásában. Ebben a fejezetben olyan eseteket elemzünk módszeresen, olyan esetek szupervízióját mutatjuk be, melyek a terápia és a társadalmi kontroll közötti, általam „szürke zónának” nevezett területről származnak. Úgy látom, hogy a szupervízióval foglalkozó irodalom általában nem szentel elég figyelmet ennek a szürke zónának, és nem tárja fel teljes egészében a szupervizor felelősségét.
