Konformitás és nonkonformitás az elítéltek körében – egy empirikus vizsgálat eredményei

Abstract

Az elítéltek gondolkodási mintáinak (sémáinak) vizsgálata több szempontból is indokolt lehet. Egyfelől saját jogon, olyan kérdések válaszolhatók meg általa, mint például a csoportformálódás, a külső csoportokkal szembeni és a saját csoport összetartozása, illetve az ezeket befolyásoló tényezők stb. Ezen túlmenően az elítélti világnézet összefüggéseinek feltárása azért is fontos, mert annak a börtön falain túl is jelentős hatása lehet, hiszen nincs ok azt feltételezni, hogy a szabadultak értékrendszere alapjaiban eltérne a még bent lévőkétől. Mindez a börtönben dolgozó és általában a börtönüggyel foglalkozó szakemberek, illetve a büntetőpolitika formálói számára tartalmazhat olyan információkat, amelyek a munkájukhoz felhasználhatóak. Jelen tanulmány elsősorban az elsőként megfogalmazott célra fókuszált, hiszen egy hazai büntetés-végrehajtási intézetben egy időpontban készült kutatás adataira épül. A tesztelt elméleti modell és a mérőeszközök sokban hasonlítanak a korábban az amerikai kutatásokban használtakhoz. Annak magyarázatát kerestük, hogy milyen tényezők állnak az értékrendszer egyik meghatározó eleme – a társadalomhoz és annak reprezentánsaiként a személyzethez való (non)konformitás – hátterében. Ezek közül az intézetben elfoglalt pozíció, a társadalmi háttérjellemzők, a kriminális múlt és nézetek, a külső kapcsolatok fennmaradása, a szabadulás utáni időszakra vonatkozó várakozások, az elítéltekhez és a személyzethez való viszony, valamint az időtényező indikátorainak konformitásban betöltött szerepét vizsgáltuk.