Aktiválás – foglalkoztatás és szociálpolitikák eszközeinek és intézményeinek összehangolása a fejlett országokban

Abstract

A tanulmány bemutatja, hogy Nyugat-Európában már a kilencvenes évek közepétől kételyek fogalmazódtak meg a szűken kezelt foglalkoztatáspolitikai eszközök hatásossága és a munkaerő-piaci, valamint a szociális ellátások és szolgáltatások egymástól való elszakítottsága miatt . Az ekkortájt formálódni kezdő aktiválási politikák két területen kezdtek reformokba: a szegénységet enyhítő segélyezés és a munkanélküliek ellátása között i viszonyt illetően, valamint a munkaerőpiaci és a szociális szolgáltatási együtt működés szervezeti, intézményi kereteit illetően. A tanulmány különböző országok azonos irányba mutató – bár megvalósításukban különböző – törekvéseit mutatja be az ellátásokhoz fűződő jogok és kötelezettségek újraszabályozása terén is. Felhívja a figyelmet arra, hogy a támogatott ak sokféle aktiváló programban való részvételi kötelezettségét mindenütt intenzív, minőségi szolgáltatásokkal kísérték. Az aktiváló politikák ezen alapvető feltételének érdekében a szolgáltató rendszerekért és együtt működésükért felelős szakigazgatási és önkormányzati rendszerekben is reformokat hajtottak végre.