Az utóbbi években számos vizsgálati eredmény gyűlt össze arra vonatkozóan, hogy nem csak az embereknek van személyiségük, hanem számos állatfaj egyedeinek is. A személyiség egy egyszerű definíció szerint olyan összefüggő viselkedési jellegek csoportja, amely különböző szituációkban is megnyilvánul (Carere 2005). Max Wolf és munkatársai (2007) modellje magyarázatot ad az egyedi különbségekre egy populáción belül, ahol az egyedek az aktuális és későbbi szaporodás közötti optimalizálás érdekében más-más stratégiát választanak egy adott szituációban. Kísérletünkben ezt a modellt teszteljük, a természetből befogott verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus) két megjelenési formájánál, azaz a szárnyas és szárnyatlan alakoknál, hiszen számos kutató (pl. Socha 1993) kimutatta már, hogy e két eltérő forma különböző életmenet stratégiákat követnek. Éppen ezért ideális alanyai lehetnek a modell tesztelésére, vagyis annak kiderítésére, hogy az eltérő életmenet stratégiákkal rendelkező egyedek eltérő személyiségűek e. Vizsgálatunkban egy olyan viselkedési tesztet használtunk, ahol az állatokat blokkos elrendezés alapján egy kifutóban futattuk, rögzítve az állat útvonalát webkamera segítségével, majd a felvételeket elemeztük. A kapott eredményekből kiderült, hogy tényleg van a vizsgált egyedeknek személyiségük. Sikerült megmutatnunk, hogy a verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus) két alakja különbözik viselkedésükben, ezzel alátámasztva Wolf-ék (2007) modelljét. Tesztjeink során viszont csak a nőstényeknél figyelhető meg különbség a szárnyas és szárnyatlan formák között. E szerint a szárnyas nőstény egyedek pöccintésre gyorsabban reagáltak, mint a szárnyatlanok, azaz bátrabbak, illetve több dugót látogattak, alaposabban felfedezve így az új környezetüket. Ez azért lehet, mert a nőstényre, mivel a hímnél többet fektet a szaporodásba a nagy és értékes petecsomó révén, nagyobb hatással lehetnek az életmenetbeli különbségek.